Az additív gyártási eljárást megelőzi digitális modell készítése. Ezt egy 3D modellező szoftver segítségével lehet felépíteni. A leggyakoribb adatformátum a CAD szoftver és a 3D printer között az STL (Standard Tessellation Language) fájl, mely a térbeli test felületét apró közelítő háromszögekre bontva tárolja. Minél kisebbek a háromszögek, annál pontosabb a közelítés.
Magát a kódot, amelyet a nyomtató „megért”, és ami alapján felépíti a testet, „szeletelő” programmal lehet elkészíteni. A beolvasott, stl formátumú 3D modellt rétegekre szeleteli, és legenerálja a hozzájuk tartozó szerszámpályát. A kimenete általában a CNC gépeknél bevált G-Code. A szeletelő programban történnek a technológiai és nyomtatási beállítások: pl. akarunk-e alapot, illetve alátámasztásokat adni a modellhez, milyen hőmérsékletű legyen a tárgyasztal, az egyes nyomtatófejek, milyen sebességgel nyomtatunk a különböző fázisokban, hűtjük-e a modellt stb. Itt rendszerint kikísérletezzük az optimális megoldást a megfelelő minőség és a megengedhető legrövidebb nyomtatási idő között.